ROTFL Manó:
Rohadjak meg papírzsákban, de én erre a zenére kurvára nem emlékszem a filmből! Nekem egy teljesen... (2012.08.07. 12:07)Forró szél szupersztereóban
Söci:
pöpec kis válogatás
a Batman olyan, mintha a denevér épp egy dzsungelben akciózna robotmajmokat ap... (2012.06.14. 08:06)A Slap In The Bass globálbasszus-kedvencei
azabaj:
Valóban, a baile funk-ban megállt az idő: minden zene pontosan olyan, ma is, mint 5-6-7 évvel ezel... (2012.05.28. 17:45)Kitörés a baile funk-gettóból
fonetik:
ha a Mixcloudon akadozik, akkor töltsd le a másik linkről. Vagy, nem tudom mire gondolsz... (2012.05.10. 21:42)Hatásos trópusi keveredés
Kedves zenehallagtók!
Az oldalunkra feltett mp3-ak kizárólag tájékoztató célt szolgálnak. Kérjük, ha egy itt hallott szám tetszik, támogassátok az előadót és vegyétek meg a zenéjét.
Kedves előadók!
Ha úgy gondolod, egy zenédnek nincs helye nálunk vagy nem járulsz hozzá, hogy feltegyük, kérjük jelezd emailben és azonnal eltávolítjuk az oldalunkról.
Tegye fel a kezét, aki villantott már intim testrészt a Skype-on? Öööö... akkor most lebuktunk... igazából ezt csak azért dobtuk ám be, hogy felvezessük a Buraka Som Sistema vadiúj videóklipjét.
A (We Stay) Up All Night ugyanis a chat roulette-ezésre épül, illetve dirtekt módon utal a londoni Boiler Room klub élő video stream-adásaira. De nem csak a klip reflektál - nagyon hipster módon - napjaink globális népszerűségnek örvendő social media-jelenségeire, hanem a portugál-angol nyelvű szöveg is tulajdonképpen party bangerbe csomagolt óda a hajnalig neten lógáshoz / bulizáshoz. A klipben amúgy felűnik Diplo is, a kedvenc pillanatunk viszont az, amikor a Buraka zenei agya, J-Wow megnyalja az ujját, mielőtt a keverőhöz nyúl. Az ellenállhatatlanul slágeres és seggrázásra ingerlő számban ráadásul két iszonyatosan szexi nő énekel: a londoni Roses Gabor és a Buraka koncertfelállását erősítő földijük, Blaya.
A kislemez október 17-én jön ki az Enchufadán, a várva várt, Komba c. új album pedig Halloween estéjén, október 31-én jelenik meg. De mi már három nappal előtte élőben hallhatjuk az új számokat, mivel a Buraka fellép a budapesti Electronic Beats fesztiválon október 28-án, a Millenárison.
Nem azért, hogy hazabeszéljünk, de szerintünk a legjobb afrikai beütésű tropical bass/house zenéket a veszprémi Slap In The Bass csinálja. Viszont most felzárkózott mögéjük első EP-jével a portugál Boogaloo - a hamarosan megjelenő cuccot Slapék is supportolják, nem véletlenül.
De még mielőtt rátérnénk a Boogaloo bemutatására, felhívjuk a figyelmeteket, hogy október elsején, azaz HOLNAP BÉCSBEN indul egy új globáltánczenei bulisorozat SWEAT néven az ottani szcéna központjának számító Cafe Leopoldban, és itt pont fellép a Boogaloo is, aki arra jár, feltétlen csekkolja le.
És akkor dióhéjban, amit tudni kell a srácokról: Tiago és Mario mindketten lisszaboniak, bár utóbbi jelenleg Milánóban él, így a neten keresztül dolgoznak együtt. 2010 októberében találkoztak, nem sokkal azután, hogy Tiago hazatért afrikai tripjéről. Ennek hatása alatt készült el az a négy szám, amely most végre megjelenik az osztrák Big N Hairy kiadásában, október 7-én. Íme egy minimix a négy számból, amelyek ugyan populista, vagy már korábban is elsütött hangmintákkal dolgoznak, viszont zeneileg bevisznek pár friss csavart a tropical house-sémába (akárcsak Slapék):
Összességében nagyon üdítő anyag, nekünk külön hiányzott valami igazán jó erről a vonalról a dj-szettjeinkbe. Plusz azért vártuk nagyon ezt a megjelenést, mert már a júliusban a francia Moveltraxx-nél kijött Mkwaju-t is imádtuk. Az EP egyébként a Seychelles-szigetcsoport negyedik legnépesebben lakott (értsd kb. kétezer ember) szigetéről, La Digue-ről kapta a nevét, amelynek van pár paradicsomi strandja, mint pl. ez:
Ha pedig már a címeknél tartunk: a Wooba egy kevésbé ismert szleng a műbránerre, a Xibaba füvet jelent, Kalimbo pedig egy város Kongóban. Most, hogy ennyit tanultunk, jutalmul mozizzunk:
A pakkban a négy oridzsinál trekk mellett nyolc remix is helyet kap, ezek közül hármat lefülelhettek alább:
Kiemelt figyelemmel kísérjük blogunkon a müncheni Schlachthofbronx pályafutását, magyarul: bármit kiadnak, arról írunk. Naná, mivel bármit kiadnak, az minimum nagyon jó - legfrissebb EP-jük pedig valami eszméletlenül überjó.
A berlini Man Recordings katalógusát gazdagító Carimbo EP szédítő stíluskeverék, ami ismét ékesen bizonyítja, hogy a világ táncra serkentő ritmusai a végtelenségig kombinálhatók - és a bajor duó különösen nagy mestere az ilyen transzglobális parti-elegyek kotyvasztásának. A címadó számban Brazília amazóniai régiójának tradicionális táncritmusát ötvözik a hiphop-leágazás New Orleans Bounce pattogós alapképletével. A carimbó egyébként egy afrikai eredetű fadob, ez adja a ritmust az azonos nevű, oldalazós társastánchoz, amely még a portugál gyarmatosítás ideje alatt született és vált népszerűvé Észak-Brazíliában, főként Pará államban és az Amazonas atlanti-óceáni torkolatának vidékén. A hagymományos carimbó-koreográfia vicces eleme, hogy a lány egy ponton a földre ejti zsebkendőjét, amit fiúpartnerének a szája segítségével kell felszedni. A carimbó - mind a tánc, mind a zene - az idők során különféle karibi motívumokkal keveredett, és ebből a stílusból ered például a lambada, hoppá! Íme, így kell járni:
De vissza a Schlachthofbronx cuccához. A Carimbo-ban a fent említett hatások mellett 3ball-os és cumbiás beütés is tetten érhető, plusz a duó védjegye, a vicces-sramlis dallamok iránti perverz vonzódás. Egyben ez az EP legkönnyedebb száma, a többi már igazi banger. A Coolie kemény dancehall-NOLA bounce hibrid cumbiás kiállással, a Yu Mumma egy nagy szirénás, rave-szintis felpörgetés, amire a Crookers is irigy lehet, a záró The Kazoo pedig a 21. századi trinidadi bádogdob-rave iskola(teremtő)példája. Az EP itt megvásárolható, belehallgatni pedig itt tudtok:
Az imádnivalóan zizi Gnucci Banana közreműködésével felvett Coolie-hoz készült egy, khm, szuperkúl klip is, az énekesnő és barátnői buliznak egy ábécében:
Kiemelt hete lesz ez a moombahtonnak Budapesten, hiszen hétfőtől vasárnapig, különböző klubokban játszanak majd 108 bpm-es szetteket szakavatott hazai dj-k, köztük szerénységeink is, szombaton a Mika Tivadar Mulatóban, előző este pedig a műfaj egyik "nagyöreg" sztárja, David Heartbreak ringatja el a legfainabb mumbákkal az A38-at. További infók a "moombah hétről" itt - sosem volt még ennyira aktuális a szokásos heti mumba-szüretünk.
Apropó, Heartbreak: összetört szívvel (hahaha) vette tudomásul a színtér, hogy emberünk a maga részéről befejezte az általa kreált alműfaj, a moombahsoul pátyolgatását - legalább is, ami az irányadó válogatások összeállítását illeti. A stafétát átadta a következő generáció tagjainak (pl. Sabo és Jon Kwest), a búcsúja pedig a Moombasoul Vol. III kompiláció, ami ingyen letölthető innen, mutatóba pedig itt a hipsztermágnes The Weeknd-remixe:
Ha pedig Jon Kwest neve említésre került: az utolérhetetlen tempóban dolgozó washingtoni producer (kb. az amerikai Neki Stranac - apropó, tőle egy friss mix erre) a moombahton edit konceptlemezek koronázatlan királya, aki ráadásul rendre a mi kedvenc irányzatainkhot nyúl vissza: a kilencvenes évek eleji UK rave után az ugyanebben az időszakban a hiphopba berobbanó Native Tongue posse (A Tribe Called Quest, De La Soul, Jungle Brothers és még páran) legjobb számait mumbásította - és hihetetlen, mennyire működik! A Moombah Marauders teljes egészében letölthető innen, kedvcsinálónak itt a - Mixpak mixsorozatának aktuális, masszívan mumba darabját jegyző - Los Angeles-i Sabo-val közös JB-remix - it began in Africa, ugye...
Jon Kwest vs hiphop, part 2: a kedvenc moombahtonistánkká avanzsált fickó (aki mellesleg a latindzsesszt is elkapta egy körre) egy mai partihiphop-slágert szintén kezelésbe vett, és alakformálásának istentelenül dögös lett az eredménye:
Már ez a szám is erősen szexuális, de akkor mit mondjunk a két b-s Szabó, a magyar gyökerű, izraeli Sabbo legfrissebb cuccára, ami a Generation Bass blognagyhatalom digitális labele által indított moombah EP-szériája második része. A Deepaton gyűjtőcím alá rendezett négy trekk (a borítót lásd a cikk elején) egyike sem igazán mély a jelző okos, hallgatós elektronikuszenei értelmében, inkább a kluborientált amerikai house deep-ebb rétegeiből merítenek, és olyan erotikus töltet van bennük, hogy... húúúha. Ízelítőnek jöjjön a Li'l Kim-hangmintás gerjedelem:
De mielőtt elsülnénk nagy izgalmunkban, egy rántással vissza a táncparkettre, ahol a brooklyni Young Robots kiadó aktuális - és elég eklektikus - moombahton-válogatása garantálja a megőrülést:
Naderől kaptok még egy elképesztően jó remixet, ami egy dzsungellakó törzs harcba indulás előtti szertartásának kísérőzenéje is lehetne (+ az egész Tigorilla EP kötelezően letöltendő):
Szabad a gazda? Innen. Mi jöhet még, a Coco Jamboo moombahtonban? (Ööö, az végülis abszolút adja magát... reméljük, nem adtunk ötletet senkinek...) Trógerelektrós big room mumba ajánlatunk pedig ez a dupla remix-adag a veterán Tommie Sunshine (eredetiben borzalmas) számából, amit az USA első számú dance kiadója, az Ultra hoz ki, szóval a műfaj tényleg bevenni látszik a major labeleket. Heartbreak és JWLS, szolgálatukra:
A moombahcore, sosem tagadtuk, nem a mi világunk, de időnként azért elkap bennünket egy-egy zene, mint pl. ez a remix, amit egy 18 éves angol srác, Eborall ütött össze:
Moombahcore-osoknak ajánljuk továbbá a budapesti Lady eM mixét, ami a Tilos rádióban ment le nemrég. De elég a zúzásból, csalogassuk vissza a lányokat az első sorba, ezzel az ellenállhatatlan reggaeton-moombahton koktéllal, a panamai El General húsz évvel ezelőtti (!) megaslágerének update-elt verziójával:
Belassított garage? A portlandi Tactic duó újszerű hangzású mumbája is elsősorban a lányokat veszi le a lábáról, de azért egy pasi pluszban jól jön az igazi grinding-hoz:
Bónusz: Ben Tactic csajozós, slágeres moombashmentje. A New York-i Moskva mumbáját pedig azoknak a lányoknak küldjük, akik szoknyafellibbentésre ragadtatják magukat a tánctéren:
Zárásként pedig egy poénzene. A spanyol neve ellenére skót El Buho (Bagoly) a madarak megszállottja lehet, mert a - Rhythm 'n' Roots globálbasszuszenei blog digitális labelén kiadott - bemutatkozó EP-jén Közép- és Dél-Amerikai trópusi esőerdeiben élő madarak hangjait zenésítette meg. Így dalol a kvézál moombahton-fészekben:
Még mindig Afrika, és ismét egy friss holmi a piacról (a bazárban? - mindegy). A Ghetto Bassquake hétfőn megjelenő négyszámosa a kuduro határait tágítja, közelebb hozva azt egy kicsit pl. a house szerelmeseihez.
A Batida a lisszaboni DJ Mpula projektje, amellyel az afrikai városi utcai zene 2011-es verzióján dolgozik, rendszeres angolai kollaborációkkal, most pl. a luandai Circuito Feixado tagjai osztják az öntudatos szöveget a Yumbala-ban. A történet azért slágergyanús, mert a komoly tempójú, kuduro-jellegű alapokba simán belekeverik a 60-as évek Angolájára jellemző semba akusztikus hangzását - a végeredmény ellenállhatatlan.
A. J. Holmes és zenekara a Hackney Empire - bár a Sierra Leone-i high life guru Folo Graff gitárját is bevonja - közepesen érdekes. Aki igazi, 184 BPM-es shangan electrót akar hallani, az klikkeljen a mikro-műfaj sztárja, Nozinja remixére, egyből belecsöppen a közepébe: Afrika két vezető, agyonhájpolt tánczenéje kéz a kézben. Mondhatnánk, hogy a nyugati fülek számára rettenetesen új műfaj még nem kapott hivatalos megjelenést, ha nem tudnánk, hogy Damon Albarn Honest John’s-sza már dobott ki lemezt a témában, és Nozinja saját kiadója is a nyáron jött ki a Tshetsha Boys-albummal, illetve az év lemezcímével (You Tube Top Hits -a műfaj alapvető forrására utalva). Az egyébként kb. 2005 óta létező dél-afrikai elektró nyilvánosságbeli helyzetére jellemző, hogy a KFC felhasználta a producer egy zenéjét az ottani reklámjában, ami előtt három hónapig próbáltak a nyomára bukkanni valahogy (itt és itt olvasható erről komoly háttér).
És akkor a végén a hab a tortán NaZaretH, a 18 éves luandai producer sötét, futurisztikus ku-house-a. Az angolai producerek fiatal generációja nemcsak sötétebb zenét készít a elődeinél (igen, a polgárháború ihlette oldschool kudurónál is van sötétebb), de a nyugati fejleményekre is jobban rezegnek. Trance, house, bassline, dubstep, mind-mind itt vannak, és beletenyerelnek pl. a nálunk még itt-ott fellelhető frencselektróba is (leesik pl. egy-egy Justice vagy Mehdi (RIP) remix is). Szokásos árukapcsolásként itt van két szám és egy elképesztő EP a rendre együtt dolgozó NaZaretH és Roulet párostól.
Ugorjunk át pár percre Afrikába, mert ahhoz képest, hogy csuda dolgok történnek ott, méltatlanul kevés szó esik - még nálunk is - az ottani popzenéről. Konkrétan nézzük meg, mivel rukkolt elő Angola toplistás szupersztárja, Cabo Snoop a nyár végére.
Kezdésnek egy kis gyorstalpaló. Cabo Snoop – aki Ivo Manuel Lemus néven született 1990-ben -kb. akkora sztár Angolában, mint nálunk Fluor, de neki jó esélye van, hogy a következő "All-African" dobás legyen. A gyerekkorában a piacon vizet áruló, mezítlábas Ivo mindene volt a zene és a tánc, több tehetségkutatón is indult a The Crazy Boyz táncbandával -sikertelenül. Egyszer aztán csörgött a telefon, és máris bekerült az angolai sztárproducer és videoklipmágus Dr. Fu Hochi istállójába, a Power House kiadóhoz, amelynek művészei rendre uralják az ottani listákat. Pár hónap, és a kiadó háziproducere, az azóta balesetben elhunyt I.V.M. Beatz összedobott egy hatalmas alapot a közben az afrikai Snoopként eladni kívánt srácnak, ebből lett a Windek, a tavalyi év egyik legnagyobb angolai slágere. Akkorát szólt, hogy még az állami rádió is megjutalmazta az év kudurója címmel (igen, ott van ilyen)! A mai napig gyakran kuduro előadóként citált Snoop soundja annyira újszerű volt, hogy fel is forgatta kissé az egyébként a tradicionális zenék (mint a zouk vagy a kizomba) bűvkörében mozgó angolai szcénát, egy újfajta angolai house-t teremtve meg (részletes elemzés itt, illetve ebben a mixünkben közép tájt hallhattok is párat a jelentős előadók közül).
Közben persze ezer dolog történt hősünkkel is, akivel intenzíven foglalkozik a helyi média. Tavaly megjelent változatos, a house mellett a hiphop/r’n’b hangzásokat a helyi zenei masszába oltó Bluetooth c. albuma, 2010-ben az MTV Africa legjobb portugál nyelvű előadója lett, idén esélyes az Afrotainment legjobb új tehetségnek járó díjára, fellépett a kontinens-szerte nézett Big Brother Africa stúdiójában, túlélt egy nagyon komoly autóbalesetet – és még folytathatnánk.
Jelenleg készül az új albuma, amelyről az a hír járja, hogy nemzetközi lesz, magyarán a környező afrikai poppiacokról is együtt dolgozik majd pár előadóval. Ez azért nagy szám, mert az ottani források szerint Angolában szeretik kézben tartani a dolgokat és mindent a helyiekkel készíttetni (nem egy Fu Hochi klip alatt díszeleg ott a "video 100% Angolano" felírat). Augusztusban mindenesetre kiszivárgott már egy együttműködés, bár nem a Power House istállóból: Ghána emelkedő csillaga, Atumpan és Snoop közösen szövegelnek a Moyerh Africana (Afrikai lányok) című popslágerben. Szintén augusztusban jött ki az alábbi, a zimbabwei Buffalo Soljah-val közös trekk, ami a megszokottnál is poposabb hangzással bír.
És itt az új Snoop szám is, amely megkapta a korábbiakkal azonos szintű ritmuskezelést, de a dallama fülbemászóbb, mint eddig, és a táncos klip is eladja magát. Ha kész lesz a teljes lemez, mi biztos írunk róla.
Bár a moombahton letarolta a gettótáncparketteket, azért Nagy-Britanniában még dolgoznak páran a potméterek mögött azon, hogy az egykor UK funky-ként megismert stílus fennmaradjon.
Az afrikai felmenőkkel büszkélkedő Carl Faure aka Warrior One a Bad Like Jimmy Cliff óta hatalmas kedvencünk, jó pár értékes funky-t gurított már óriás közreműködőkkel. Carl az utóbbi időben saját oldschool jungle gyökereit igyekszik a funky szcénába oltani, így a firss, a Black Butternél kijövő EP-n is kapunk egy kis ‘94-es hangzást a Coastin’-ban.
A két funky fresh tune a Yang Riddim (a Warrior One is egy jóga póz, ugye) és a 1996 Riddim, melyekre a bristoli Royston Williams aka Lyrical, illetve a grime legenda Durrty Goodz köp pár keresetlen rímet. Két nap alatt első a a Junodownload garage listáján és negyedik a breakbeat kategóriában - ezt hívják crossovernek.
Közben hamarosan jön a Warrior One Stereo MC’s remixe - melyről Carl azt írta, ha küldhetne egy levelet a múltba 16 éves önmagának, biztos beszarna -, viszont ez inkább a mélyebb bizniszt, a dubblestepet, a teches hangzást kedvelőknek kedvez majd. Szó szerint epic.
Oké, a legutóbbi moombahton-szelekciónkkal már a befogadó képességetek határát feszegettük; mondjuk ugyanígy tett a Generation Bass blog is, akik egy irtózatosan nagy összeállítást hoztak le a moombahton új hullámáról. Bizony, már nyomul a műfajt következő szintre emelő új gereráció, akik olyan zenékkel rukkolnak elő, hogy lassan elfelejthetjük az olyan neveket, mint Munchi, Heartbreak, Dillon Francis... Na de, ezúttal akkor kevésbé eresztjük bő lére a mustrát(habár ez felér az önmegtartóztatással), viszont ezúttal is szolgálhatunk hazai vonatkozású mumbával.
Egyébként úgy hírlik, hogy az itthoni filthstep megabulikon is pedzegetik a dj-k a moombahtont, illetve leginkább a röfögős moombahcore-t, ami rémülettel vegyes csodálkozással tölt el bennünket - mi lesz, ha a tinik rákapnak a műfajra? Nem is pazarolnánk a helyet a mostanában született magyar mumbakórokra, helyette inkább idebiggyesztünk egy igazi jó csuhajja trekket, debreceni cimbink, DJ Superstereo és belgrádi bratyónk, Neki Stranacmoombalkan-kooperációját. Ví szink disz iz dö bigining of ö bjútiful frensip:
Apropó, Neki: szerb tesónkat szándékosan hanyagoltuk eddigi összeállításainkban, mivel annyi zenét dob ki, hogy csak azokból kitelnének ezek a cikkek. De most, ha már SuperStereo révén sikerült beszivárognia, itt van még egy száma, ami kétszeresen a sajátja, hiszen Shazalakazoo nevű balkan bass formációjának egy brazil baile funk MC-vel felvett "nótáját" remixelte:
A folytatásban, ha már a bevezetőben szóba került a Global Bass újgenerációs moombahtonista-szemléje, jöjjön az ebben szereplő Bigmakk Orlandóból, akinek egészen egyedi szellős hangzást sikerült kikevernie ezen az EP-jén (amelynek borítója e heti illusztrációnk):
Na azért persze még ne temessük a moombahton úttörő "nagyöregjeit" (akik természetesen zömében huszonéves fiatalok), főleg, ha új titánokkal állnak össze, mint most Heartbreak, aki J-Trickkel készít közös EP-t. Erről az első szám máris csekkolható - ha bennünket kérdeztek, ez igazi pornózene:
Német testvérblogunk, a Globalibre egyik motorja, O.live.R is előrukkolt egy mumba-pakkal (három edittel), ami hozzá méltóan nem annyira klubosan harsány, inkább okosabb, deep-ebb és "világzeneibb" cucc:
Maradjunk még mélyen. Az alábbi zene a Deep Moombahouse címkét kapta, és ezzel nem tudunk vitatkozni. Határozottan jó irány (és a kiadvány "másik oldalát" is ajánljuk, ami meg Deep Guarachean House):
És még egy minek nevezzelek szám. Bevalljuk, annyira nem tudtuk zeneileg hová tenni, hogy végső próbálkozásként rágugliztunk a címére, és kiderült, hogy ez egy edit, méghozzá a Gong nevű kultikus angol-francia progresszív-pszichedelikus-űr-dzsessz-akármilyen rockzenekar 1975-ös albumának egyik számából:
Egészen elképesztő, ahogyan az alkotója, a chicagói Quality is az: most 140 száma elérhető és ezek alapján az összes globáltánczenei stílusban nagy tanárnak tűnik; csekkoljátok ezt a 3ball remixét! De vissza a moombahtonhoz. Vagyis, az elektrós cumbiatonhoz:
Elgondolkoztatok már azon, vajon milyen moombahtont csinálnak Bristolban, a triphop és a dubstep városában? Mi sem, a választ viszont andykisaragi megadja. Ezt az ingyenes EP-jét feltétlenül húzzátok le, plusz két szám mutatóba:
Hétindító gyors post: a holland Fellow, aki Aruba szigetét felrakta a globáltánczene térképére, jó néhány hónapos hallgatás után jelentkezett új zenével. Igaz, csak egy remix, viszont annak nem akármilyen.
A nyár elejént megjelent EP-jével nagy visszhangot keltő hollandi hű maradt a gyökereihez, és egy másik (Hollandiához tartozó) karibi sziget, Curaçao szülötteinek, a Kuenta i Tambú ütősegyüttesnek egy számát vette kezelésbe. Az alap a Holland Antillákon honos crioyo, ezt ültette Fellow - tőle váratlan húzással - mexikói 3ball-alapokra és spannolta fel dutch house-os felhangokkal. A végeredmény egészen hipnotikus:
Brooklyn nem csak New York (és a világ) hipszter-centrálja, de multikulti jellegéből fakadóan szinte természetes, hogy a globáltánczene térképén is hot spot-ként jelölik, ahonnan mostanában egyre több izgalmas zene tűnik fel a hangfelhős horizont(unk)on. Csak pár napja mutattuk be a New York-i utcai house-ból merítő Morsy-t, ezúttal pedig a brazil baile funkot "brooklynosító" JMAY-re hívjuk fel a figyelmeteket.
A fiatal srác hiphoppal kezdte, majd rákattant a global bass-re, azon belül is a baile funkra, aminek megalkotta egy sajátos, amerikanizált válfaját: ezt a hagyományos baile funk formulát bmore-ral, ghetto house-szal és és a fűrészelős elektró / rave elemeivel keresztezett hangzást hívjuk mondjuk Brooklyn Funk-nak. Ízelítőnek itt egy kiadós, brazil mc-ket felvonultató "Baile Funk de Nova Iorque"-összeállítás. A dj-zés mellett blogoló és bulikat szervező JMAY (itt egy remek cumbia-reggae mashupja) első saját cucca ugyanakkor eléggé elrugaszkodott a baile funktól, viszont horzsol annyira, hogy még az európai elektró partikon is simán bevethető. Ráadásul az egész pakk ingyen vihető:
A srácra felfigyelt a baile funk londoni igehirdetőjének számító Club Popozuda stábja, fel is kérték, hogy rakjon nekik össze egy mixet. Jó megérzés volt, mert JMAY olyan feszes és kemény szettet rittyentett (benne egy másik komoly amcsi funkeiro, DJ Comrade csomó trekkjével), hogy a magunkfajta lottyadt seggű fehér ember alig bírja szusszal:
A 
új kommentek