Találtam egy érdekes postot a T.P. Africa blogon (english only) a korai angolai popzenéről, aminek története szorosan összefügg a korabeli politikai viszonyokkal. Angolában a függetlenségi törekvések az ötvenes években erősödtek föl, azonban míg a környező országokban már az ötvenes évek végén, hatvanas évek eljén kikáltották a függetlenséget, Angolában erre csak később került sor. Mivel a portugál hatalom nem mutatott hajlandóságot, hogy tárgyaljon a függetlenségről, 1961-ben az elszakadási törekvések fegyveres erőszakká eszkalálódtak, ami végül a gyarmati háborúba torkollott. Miután Portugáliában katonai puccs következtében megdőlt a kormány, 1975-ben az új rezsim tárgyalásokat kezdett az angolai nacionalista mozgalmakkal a függetlenség kikiáltásáról. A függetlenség elnyerése után az ország polgarháborúba zuhant, amely egészen a 2003-es fegyverszünetig tartott.
Annak ellenére, hogy a zenészek legtöbbje a függetlenségi mozgalmakkal szimpatizált, a Salazar-rezsim nem nyomta el mindegyiket. Az 1965-1975 közötti nyugtalan időszak (pop)zenéjét mutatja be a Soul of Angola válogatás (2001-ben jelent meg, megvásárolhato pl a Mondomix-en is).
Az angolai zenét ért főbb hatások: a portugál, a kubai és később volt visszahatás a tömegesen Dél-Amerikába (többek közt Brazíliába) rabszolgának elhurcolt afrikaiak felől is. A fél évezredes portugál uralom kulturális hatásának nyomait sok helyen fellelhetjük: például a fado melankóliája beszivárgott a helyi zenei stílusokba, a semba-ba és a rebita-ba is. A semba-ból gyökeredzett ki a brazil szamba, később az angolai kuduro és kizomba. A kubai szál talán nem tűnhet annyira egyértelműnek, ők az akkori Szovjetunióval karöltve a függetlenségi mozgalmak közül az MPLA-t támogatták és a hidegháború alatt zajló angolai polgárháborúban az MPLA oldalán kubai fegyveresek is harcoltak, míg az USA és a Dél-Afrika Köztársaság és más államok az FNLA-t, és a később létrehozott UNITA-t segítette. (Ezt hívják proxy war-nak, amikor a nagyhatalmak helyi helyettesítőkön keresztül csapnak össze egymással, kerülve a nyílt konfrontációt.) A kubai hatás áttételesen is megjelent a szomszédos országokból átszivárgott rumba formájában: a soukous (afrikai rumba) a kongó környéki, a dél-amerikai és a karibi (főleg kubai) zenék fúziójából jött létre, terjedését segítették a kubai fegyveresek is.
A nem ritkán politikai felhangokkal is rendelkező trackekre jellemző az elektronikus gitárok használata, néhol melankólikusabbak, néhol vidámabbak, és szinte megállíthatatlanul áramlanak egymás után. A polgárháború még inkább megnehezítette a zenei szcéna működését, de voltak akik továbbra is felléptek, mint a Jovens Do Prendo is. Ők vidéki énekes-ütős formációként kezdték 1965-ben, majd a hetvenes évek alatt az ütős szekciót dobokkal, három gitárral, kürttel és basszusgitárral kiegészítve a fővárosba, Luandába települtek át. Noha a polgárháború korai éveiben kénytelenek voltak feloszlani, 1981-ben újra összeálltak. Zenéikben a semba üteme keveredik a rumbával, de megtalálható a Latin-Amerikai merengue hatása is, aminek angolai változatát kilapanda-nak hivják (máshol quilapanga). Semba da Ilha című számukat szabtuk át egy kicsit, kiegészítve keményebb dobokkal, és a tribal guarachero-szerű ritmussal.
További infó/források: egy review a Soul of Angola albumról az afropop.org-on, meglepően jó szócikk a Nat Geo zenés oldalán és a Wikipedia-n van egy csomó ide vonatkozó szócikk amiket be is linkeltünk, és egy általánosabb Angola zenéjéről.
új kommentek