A dán Urban World Records kiadványaival már szemezgetünk egy ideje, de az alapvetően a nu-jazz, nu-funk szcéna felől a world music felé igyekvő független label eddig túl lounge-os (mondjuk ki, plasztik) volt a mi szilaj ízlésünknek. A Superpendejos friss sokszámosa is könnyed, de most komoly szerepet kapnak benne az élő hangszerek, a cumbia beat és a basszus is.
A Love Avalanche-ban is érintett Al Lindum és a mexikói hátterű, multiinstrumentalista David Miret cseppet sem alkalmi duója 3 új dalt és 3 remixet tartalmazó EP-je nem indul jól, mert a címadó Ya Sta Qi ismét egy olyan koktélbárba repít bennünket, ahol ugyan a légkondi berreg, az italok hűsek, de a hangcucc csak félig dörren, és a latin csajok is nagyon hiányoznak. A második La Princesa De La Cumbia már nem csal: az élő hangszerek és a hipnotikus, monoton cumbia ritmika megteszi a hatását, míg az SP Airlines keletre röpít könnyű varázsszőnyegen. A megasztár, budapestre már hazajáró Fort Knox Five remixe a fúvósokra és a ritmus és a bassline kiemelésére gyúr, nem hiába, fogjuk ezt még funk dj-ktől hallani a nyáron. A szintén a La Princesa...-t átgyurmázó Professor Angel Dust (tudjátok, a legendás spanyol dj, aki drogvád miatt Panamában tölti hosszú büntetését) inkább adott még egy kis reggaeton ritmust az összképhez, ami előnyére vált, már csak valami dögös vokál hiányzik a tetejéről. Végül SP légitársaságának jó kis deep cumbia átiratát kapjuk Dixone-tól. New world lounge (na jó, a kiadó szerint Berlin cumbia).
Most szemét módon eláruljuk, hogy a dj promopakkban volt még egy nem publikus szám, az El Macho Pendejo c. gyors, vokális és dögös cumbia a bajor Chambacu vagy épp El Dusty modorában, ami a teljes mezőnyt veri. Reméljük majd előbb-utóbb közzéteszik, vagy gyertek el a következő buliba, ha akartok jót hallani!
új kommentek